Azt hiszem, olyan helyzetbe került mindenki az elmúlt hónapokban, amire senki sem számított. Jegyespárok és szolgáltatók egyaránt. Sőt… érinti mindenkit. Ez a helyzet most, a járvány idején.

Amit most meg kell élnünk az egy veszteségélmény, hiszen alapján borult fel a régi éltünk. Megszűnt a napi rutin és dinamika, anyagi nehézség is lehet. „Hómofisz”-ba kerültél, mellette élvezed az „onlány” oktatás szépségeit, segítesz a gyerekednek, stb. … megváltozott minden.

MEGÉLI MINDENKI ENNEK A VESZTESÉGNEK MINDEN ASPEKTUSÁT. … KI ÍGY, KI ÚGY.

Az esküvők tekintetében pedig még erősebben megjelenik ennek a feldolgozása, hiszen a felkészülésben is (jó esetben) és a Nagy Nap is elsősorban az érzésekről szól. Nem egy sima rendezvényről beszélünk, hanem egy olyan ünnepről, amire régóta készültök fejben és szívben egyaránt. Egy olyan eseményről van szó, ahol a családjaitokkal és barátaitokkal együtt ünnepelitek meg az egymás iránti elköteleződés döntését. De közbeszólt a járvány. Pánik, félelem, bizonytalanság, matek és újratervezés, halasztás, stb.

Mindkettőtöknek rendkívül nehéz ez az időszak, ezért különösen fontos az egymásra figyelés. Sok időt, energiát és pénzt fektettetek a szervezésbe. Talán olyan helyzettel álltok most szembe, ami kikezdi a saját és együttes problémamegoldó készségeiteket.

Ha az alábbi sorokat olvasod, akkor talán te is magadra ismersz. Talán felfedezed, hogy „tényleg, nálam is így volt”. Szeretnék neked lehetőséget adni, hogy tudatosítsd magadban a megélés szakaszait.

A veszteség, gyász aspektusait Elisabeth-Kübler Ross fogalmazta (még szerencse, hogy a főiskolán ebből kellett szigorlatoznom) és írta le jellemzőit, lélektanát. Ennek alapján szeretnék segíteni neked, nektek.
Akkor nézzük is az egyes szakaszokat:

• TAGADÁS: „Minket nem érint ez probléma, simán megtartjuk az esküvőt.”, „Miért velünk történik ez?”
  Ilyenkor a legtöbb amit tehettek az az aktív és megértő figyelem, együttérző meghallgatás. Ne akarjátok meggyőzni másikat, csak figyeljetek rá.
• DÜH: „Nem igaz… hogy lehetnek ennyire rugalmatlanok a szolgáltatók!”, „Ez a járvány mindent ellehetetlenít… semmit sem tudunk szervezni!”.
  Elsősorban a pozitív és támogató visszacsatolások, jelzések adhatnak erőt a továbblépéshez.
• ALKUDOZÁS: „Csak egy picit enyhítsenek, az már majdnem olyan, mintha…”.
  Kellő empátiával hallgassátok meg egymást és figyeljetek a másikra, hiszen ez a szakasz a „reménynek legkisebb szalmaszálába kapaszkodásról” szól – hátha ezzel megszűnik a fájdalma. Fontos, hogy kommunikációd teljes nyílt és őszinte legyen.
• DEPRESSZIÓ: „Feladjuk, elfáradtunk és kimerültünk a bizonytalanságban.”, „Elég, nem érdekel… lefújom az egészet!”
  A tehetetlenség érzése sokszor megbéníthat. Itt a legfontosabb a teljes támogatás és meghallgatás. Továbbá kis lépésekben pici sikerélményekkel motiválni a párodat. Figyeljetek nagyon egymásra, mert a túlzott befelé fordulás apátiába is süllyeszthet, aminek – a lelkin túl – a testi egészségünkre is kihat.
• ELFOGADÁS: „Elfogadjuk a jelen helyzetet és igyekszünk a legjobbat kihozni belőle.”
  Sokat segíthet a vigasztalás, az előre tekintés. Mutathatunk a párunk új lehetőségeket, amivel előre tud tekinteni. A legfontosabb a folyamatos pozitív megerősítés.

Mindenki végighalad ezeken a szakaszokon, egyénileg és párként egyaránt.

EZ NEM VÁLASZTHATÓ.

Az is előfordulhat, hogy nem ugyanabban fázisban vagytok, adott időben teljesen „máshol vagytok, tartotok” a megélésben. Mindenki más ütemben, ritmusban lép tovább, halad az úton. Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy – akár napi szinten is – „ugrálhatsz” az egyes állapotok között.
Férfiként és nőként is máshogy élitek meg, máshogy dolgozzátok fel, más és más érzelmek dominálhatnak. A férfiak általában introvertáltabbak, ezért inkább befelé „gyászolnak”. Erősnek szeretné mutatni magát, aki mellett a párja biztonságban érzi magát, akire támaszkodhat. A férfiaknál elsősorban a szorongás és düh lehet erőteljesebb. A nők általában viszont extrovertáltak, inkább kifelé élik meg érzésieket, sokkal könnyebben nyílnak meg, beszélnek azokról. Náluk leginkább a szomorúság, bűntudat érzések lehetnek erősek.

Ha sikerült elfogadni és továbblépni előre tekinteni, akkor hogyan tudtok segíteni egymásnak?
Amikor lehetőségetek van rá, akkor beszéljétek át, hogy mit (vagy mi volt) a legnehezebb elengedni. Hogyan élitek meg, éltétek meg a veszteséget. Nézzétek meg, hogy emberileg, kapcsolatilag és anyagilag hogyan érint benneteket. Pontosítani kell magatok és egymás számára, hogy mi az igazi fókusz: házasságra készültök, ezért az esküvő nem cél, hanem mérföldkő. Biztosítsátok egymást, hogy a döntésetek megmásíthatatlanságáról, hogy továbbra együtt szeretnétek haladni a közös úton. Azt hiszem, ez a próbatétel igazán megerősítheti a kapcsolatotokat is.
Beszéljétek át a lehetséges módosítási alternatívákat: mikorra halasztjátok, változik-e a vendégek létszáma, módosul-e a helyszín, történik-e változás a szolgáltatói csapat összetételén, stb.
Fontos, hogy döntéseteket osszátok meg családjaitokkal és barátaitokkal … azt, hogy mi játszódik le bennetek, hogyan élitek meg ezt a nehézséget és azt is, hogy milyen elhatározással vagytok a jövőt illetően. Ők nagyon szorítanak értetek, nektek…. tudatosítsátok magatokban, hogy mellettetek állnak.

IGEN, NEM VAGYTOK EGYEDÜL!

Beszéljetek szeretteitekkel, kérjetek segítséget a szolgáltatóktól.

TIPP:

• Hozzatok létre egy zárt facebook csoportot, ahol tudtok kommunikálni a vendégeitekkel. (megmutathatjátok a meghívót, bemutathatjátok a szolgáltatókat, megkérdezhetitek a menüről… stb.)
• Tartsátok meg a polgári és/vagy templomi szertartást az eredeti időpontban. Mivel csak a családtagok lehetnek jelen – ők is korlátozott létszámmal – indítsatok egy LIVE streaam-et a zárt csoportotokban.
• Utána mindenképp tartsatok egy ünnepi vacsorát akár ketten, akár szűken a vendégeitekkel.

S végül …. Ezt a visszajelzést nemrég kaptam az egyik kedves páromtól. Az ő belegyezésükkel szeretném megosztani egy részletét:

„Képzeld, tegnap kaptunk egy nagyon-nagy meglepetést a barátainktól. Jeleztük nekik, hogy tervezzük az élő videós közvetítést a szertartásról. Jelezték, hogy ők aznap felöltöznek ünneplő ruhába, megcsinálják a frizurájukat, sminket és úgy fognak minket nézni a családdal, ill.. ünnepi vacsorát fognak ők is készíteni a tiszteletünkre az otthonukban!
Annyira jól esett és meghatott, hogy ennyire gondolnak ránk és velünk szeretnének ünnepelni, még ha virtuálisan is lesz rá mód jelenleg! Az élő közvetítést mindenképp meg kell csinálnunk úgy gondolom.”

(Fotó: Bontonovics Máté)

Ezt láttátok már?

További blog, vlog és podcast bejegyzések, referenciák