fbpx

RÓLAM

Ismerj meg!

Hogyan jutottam el a vőfély és ceremóniamester stílustól az esküvői házigazda megfogalmazásáig?

Az úgy volt, hogy….
amikor a kétezres évek közepén keresett meg az egy nagyon közeli barátom (szinte családtag) azzal kéréssel, hogy lennék-e a vőfélyük az esküvőjükön. Ismert, ezért volt tapasztalata abban, hogy egy rendezvényt hogyan szervezek meg és fogom össze, vezetem le.

Azonban nekem semmilyen tapasztalatom nem volt az esküvők világából. Illetve volt, saját, de ott akkor inkább negatív élményeim voltak… akkor.

Elkezdtem tehát kutatni a szokásokat, szövegeket. Az esküvő (ami egyébként batyus volt) szuperül sikerült. Itt tapasztaltam meg először, hogy milyen a pár, a házigazda és a vendégek sajátos hármasa.

Megtapasztaltam, hogy milyen fantasztikus dolog, amikor két fiatal a szeretteikkel közösen ünneplik meg szerelmüket.

És megtapasztaltam, hogy mekkora megtiszteltetés és felelősség egy esküvő házigazdájának (vőfélyének, ceremóniamesterének) lenni.

Ezzel egyidőben végeztem a tánc és drámapedagógus képzést, aminek végén (a fentebbiek miatt) a szakdolgozat témájául a házasságkötés szokásait választottam. Így, saját gyűjtéseim alapján (idős és aktív vőfélyek beszámolói, idős emberek élményei). Ami érdekes, hogy nem a szokások sokfélesége, változatossága vagy a szövegek, versek fogtak meg, hanem az a komplexitás (mint rendezvény) és bensőségesség, ami jellemzi az esküvőket.

Három baráti felkérés után 2008-ban megérkezett az első hivatalos megkeresés. Nem érdeklődtek, hanem engem szerettek volna. Emlékszem, egy picit én voltam megijedve. Teljesen új helyzet elé kerültem. A vendégeket nem ismerem, emiatt ki kell lépni a komfortzónámból, nincs már az a védelem, mint a korábbi baráti esküvők esetén. És még fizetnek is érte. Szóval… én kértem tőlük 2 nap gondolkodási időt, hogy egyáltalán akarom-e. A válasz egyértelmű, hiszen ellenkező esetben nem írnám ezeket a sorokat. Az esküvő után elégedett volt a pár, elégedettek voltak vendégek és (talán akkor legfontosabb)… én is jól éreztem magam a bőrömben.

Elkezdődött tehát egy útkeresés: megtalálni azt, amelyben önazonos tudok lenni.

Ami biztos volt már az első pillanattól kezdve, hogy

  • rugalmasan állok a szokásokhoz – nincsenek kőbe vésett formák, az első pillanatoktól kezdve fontos szempont nálam.
  • egyensúlyra törekszem – nem rólam szól az esküvő, ezért az esküvő házigazdájaként (vőfélyként vagy ceremóniamesterként) tudom, hogy mikor háttérbe vonulni és mikor kell előtérbe kerülni, miközben nem kerül le rólatok a fókusz.
  • támogatás a felkészülés alatt – már akkor éreztem, hogy elégszenek meg az esküvőn való jelenléttel, ezért már a felkészülési szakaszban is aktív vagyok.

Ezek voltak a fő szempontok, amelyekhez a mai napig  is tartom magam. Sőt. Azóta csak hozzátettem pár dolgot, amivel emlékezetesebb lehet a Nagy Nap.

— Tetszik, amit eddig megtudtunk rólad. —

Sokáig dilemmáztam, hogy melyik stílus illik hozzám. Legyek vagy ceremóniamester vagy csak vőfély? Biztos jó, hogy mindkét oldalon jelen vagyok? Nem okoz ez meghasonulást?

Nos… sokáig rossz irányból közelítettem meg a kérdéseket. Azt kerestem, hogy hol vagyok ezekben a stílusokban, melyik vagyok én? Tévesen tettem. Mivel a személyiségemmel “dolgozom”, a személyiségem miatt (is) bíznak meg és bennem, ezért megfordítottam a tételt. Nem magamat igazítottam a két stílushoz, hanem a személyiségem és habitusom az elsődleges, a ceremóniamester és vőfély stílusjegyek kapcsolódnak hozzám. Így nem kell kompromisszumot kötnöm magammal, nincs kényszerhelyzet (értsd. olyan tenni, amiben nem érzem jól magam). Így tudok hiteles őszinte és lenni.

Az egyik legfontosabb kérdés számomra, hogy mivel, mitől lehet több az esküvő egy (bármilyen) más rendezvénynél. A kulcsa szerintem az esküvőnek az érzések. Azok az érzések, amelyek az eljegyzés, lánykérés során bennetek mocorgott. Igen, ezek azok az érzések, amelyek minőséget adnak az ünnepnek és több lesz, mint egy városi rendezvény. Ennek pedig a legfontosabb feltétele a személyesség.

“Zsolt személyében egy csupaszív embert ismertünk meg, aki szakmailag is profi, hiszen maximálisan a kezében tartott mindent a készülődés és a Nagy napunk alatt is. Különleges, személyes hangulatot adott a lagzinak és gondoskodott arról, hogy nekünk semmivel ne kelljen törődni”

– Kata és Peti –

Attól lesz a tiétek, attól másolhatatlan az esküvőtök, ha valóban rólatok szól. Nincsenek sablonos, sztenderd szövegek és helyzetek. Minden mozzanatában rólatok szól.

 

— Hm… lazaság, tapasztalat, stílus? —

Pin It on Pinterest